Hajnal. Veri az ablakomat az eső, rázza a sötétítőt az erős szél. Még nem kell kelnem, de már fönn vagyok. Nem tudtam aludni a fonttól. Felkelek. Reggeli, készülődés. Az eső még mindig esik. Telefonálás. "- Megyünk?" "- Megyünk!" Indulás. Kocsiba szállok. Tankolok. Találkozó. Göd, Vác, Verőce, Kismaros. Itt jobbra. Szokolya. Két derékszögű kanyar. Királyrét. "- Megérkeztünk!"
Még mindig esik. Készülünk az indulásra. Cipő fenn, esőkabát fenn. GPS belőve. Talán csendesedik. Tíz lesz mindjárt. Elindulunk. Új turistajelzés. A térkép nem jelzi. Marad az eredeti terv. Már csak szitál. Elhagyjuk az aszfaltutat. "- Végre valami, ami nem kemény a talpunk alatt." Szépen felújított forrás. Bőséges vízhozam. Nem csoda, hisz esik. Meredek út. "- Ez lenne a kék túraútvonal?" Pedig az. "- Szép lehet itt csomaggal fölcaplatni!" Mászunk. Melegem van. Aztán egy hírtelen rám törő szélroham megborzongat. Mégsem vetkőzöm neki. Újra jobban esik. Hófoltok. A talaj is keményebb. Itt fagy. Köd. Vagy a felhőket értük már el. Egyre sűrűbb. De most legalább csak szitál. Havaseső. A Foltán-kereszt bukkan föl a sűrű ködből. Le kellene fotózni, de minek, nem fog látszani semmi. Így otthagyom. No de merre? Sűrű a köd. Tétova léptek, majd halvány jelek a fán. "- Arra!". Itt már havazik. Szép. Egyre magasabban vagyunk. A szelet is jobban érezzük. Egyre többen vagyunk. Már látni kellene a csúcsot. De ekkora ködben nem biztos, hogy meglátjuk. Hírtelen vége a meredek szakasznak. És a Csóványos tetején vagyunk. A hangok felé megyünk. Most dereng a torony is. Nem megyek fel a tetejére. Nincs értelme. Erősen fúj a metsző hideg szél
Be a torony aljába. Nevezünk, oklevelet, kitűzőt kapunk. Az első emeleten forralt bor. Jó meleg. Lejövünk. Fotózom. Nem sok fog látszani, de azért mégis. Tovább állunk. Erős szél. Hordja a fagyott esőt. Veri az arcunk. Nem jó. Meredek lejtő. Ismerős. Csak meg ne csússzak! "- Jé! Meg van még ez is!?" Szabó-kövek. "- Innen szépen látszik a Csóványos!" Visszafordulunk, de mint sejtettük, semmi. Tovább megyünk. Szép, havas kövek. Fotózok. Újabb meredek lejtő. Itt már nincs hó. Ismét meredeken föl. Csúszik! Újból hó. Felérünk. Fehér minden. Föl a Hidegre. Viharos oldalszél. Vágja az arcunk a hó. Gyors fotózás. Jó lesz az emlékalbumba. Vissza a menedékházba.
Jó meleg. Szépen fölújították. Forró tea ivása és egy jó sültkrumpli. Pihenés. Ismerősök érkeznek. Végre elszánjuk magunk. Elindulunk. Sok esett azóta. Szép fehér minden, igaz messzire nem látunk. Elindulunk lefelé. Csúszik. Újabb turistaház. Ezt is ismerem. Ki az útra. Lefelé haladunk. Most a kék kereszten megyünk. Elfogy a hó. Komor őszi hangulat. Patakátkelés. Izgalmas. A piros X-en megyünk tovább. Követjük. Újabb patak. Átkelünk rajta. Szép a környék. Ismét keresztezni kell a patakot. Ez már nem könnyű. Sok a víz benne. Kiérünk a Cseresznyefa parkolóhoz. Aszfaltút. Ez újból ismerős. "- Vácon már süt a nap!" "- Itt meg még esik!". Megyünk lefelé. Hosszú az út. Már unom. Királyrét. Visszaértünk!
Megszabadulunk vizes ruháinktól. Végre szárazban lehetek ismét. Búcsú Királyréttől, vissza Pestre. Útközben eláll az eső. Beérek a városba, majd leteszem barátomat. Hazamegyek. Fáradt vagyok. De szép volt.