Már-már szokásosnak mondható az augusztus végi legnagyobb hegyi túra, a Mátra meghódítása klubunk számára. Ez szinte egy erőfelmérés, mely megmutatja, hogy mennyit fejlődtünk a nyár során, illetve ezen felül egy csodálatos túra, hiszen az ország legmagasabb pontjára túrázhatunk el bajtársainkkal.
Augusztus 24-én reggel hétkor indultunk el Mészáros Szilvivel a klubba, s nyolc óra előtt már ott is voltunk, hogy csomagjaink az autóba kerüljön. Összesen 12 fő vágott neki a legnagyobb hegycsúcsunk meghódítására.
A városból Fót irányába mentünk ki. Miután Mogyoródon és Gödöllőn áthaladtunk a számtalan hegy között, megpihentünk, s kifújtuk magunkat. Hatvanig kb. félúton voltunk, innen már csak 28 km. Hatvanon az ABC előtt megebédeltünk, energiát gyűjtöttünk a hegyi szakaszok előtt. Vettünk ennivalót is, melyet az autó felszállított nekünk.
Mivel az autóúttá szélesedő 3-as úton Gyöngyösig nem haladhatunk délre kerülőt tettünk, s így a Csány - Atkár - Gyöngyöshalász - Gyöngyös útvonalon kerültük a Mátra lábához. Mivel jól ismertük már az utat, így a rövid pihenő után tudtuk jól, hogy az emelkedős szakasz következik 12 km-en át. Szerencsére én és Mogyi épp pár napja fejeztük be a Körtúra mecseki szakaszát, így - mivel csomagok nem voltak - elsőként értünk föl a Sástói kempinghez, ahol évek óta megszállunk. A többiek csak néztek, hogy tudtunk ilyen gyorsan följutni.
Miután elfoglaltuk a háromágyas fa házacskáinkat, ettünk ittunk pihentünk, majd elindultunk a Mátraháza - Kékestető útvonalon a hegy meghódítására. 5-en indultunk el a hegy meghódítására kerékpárral, a többiek kocsival jöttek utánunk. Első én voltam, majd Kacsa és Mogyi és végül a többiek. Miután a szokásos csoportos kép készült a legmagasabb pontot jelölő nemzetiszínű kő előtt indultunk is vissza, hiszen a nap erősen lemenőben volt, lámpánk pedig nem volt.
Miután épségben leszáguldottunk a hegyről megfürödtünk, megpihentünk, majd a kemping éttermében egy jót vacsoráztunk. A csoport jót beszélgetett, nevetett, és ráadásul jól is lakott mellette. A jóízű evés után következet a sötétben való sétálás és a kilátó megmászása, mely rituálissá vált az évek során. Innen gyönyörködtünk a hegy és a környező városok, települések fényeiben. Legalább másfél órát töltött kis csapatunk a kilátó tetején.
Vasárnap reggel a reggelit szintén az étteremben fogyasztottuk el. Tíz óra után indultunk haza. Utunk Mátraháza - Gajatető útvonalon ment, ahol is a nagyszálló előtti parkoló melletti kis büfében töltöttük föl elvesztett energiáinkat. Az elágazásnál bevártuk egymást, s együtt haladtuk be a szálló előtti térre. Miután egy órát pihentünk indultunk is tovább Pásztó irányába. A nagy lejtőzés után a szokásos csárdánál álltunk meg. Itt sajnos nem tetszet a csárdatulajdonosnak a csődület, erre mi bosszúból elküldtünk egy kuncsaftot. Ez a szemet szemért effektus volt.
Miután a kis incidenstől magunkhoz tértünk, s folytattuk utunkat a Cserhát keleti oldalában, ahol számtalan egy emelkedő és lejtő fárasztott minket. Sokszor megálltunk a Jobbágyi - Szarvasgede - Palotás - Héhalom - Verseg - Kartal - Aszód - Gödöllő útvonalon. Végül a fő téren lévő cukrászdában kötöttünk ki, ahol megint egy órát pihentünk. Itt, mivel közelgett a sötétedés ideje, szétvált a csoport, s a távolabb lakók hazaindultak.
Miután Szilvivel mentem haza legalább 50 km-s út volt hátra egy órára, de ezt nem tudtuk megtenni sötétedés előtt. Lámpával mentünk tovább, s nyolc után haza is értünk.
280 km-t tettünk meg (ebből 35 km a klub). A kevésbé fölkészülteket és a hegyekben kevésbé járatosakat kissé megviselte a hegyi terep, de ennek ellenére nagyon szépre sikerült a túra. Sok szép élménnyel tértünk haza a túráról.