Igazság az, hogy most a Tiszántúl 800 kerékpáros körtúráról kéne írnom. Az egész szinte nevetséges. Történt ugyanis, hogy Mogyi kollega úr egészen a hét elejéig abban a hiszemben tartott, hogy július 23-án (szombaton) megyünk évi nagy túránkra, befejezve a tavaly megkezdett T800 túrát. Kisebb jelek már utaltak arra, hogy nem fog velem tartani, ezért a "biztonság kedvéért" kitaláltam magamnak a Bakony-Balaton körtúra bejárását alternatívaképpen. "Sajnos bejött", így erre mentem el, melyet nem bántam meg!!!

1.nap (2005. július 23. szombat)
  Összekészülödtem és fölszálltam a legkorábbi közvetlen vonatra (6:15), melyről Balatonalmádiban leszálltam fél 9 után. Pesten még sütött a nap (Lizi), de Fehérvár környékén már esett, és legnagyobb szomorúságomra Almádiban is esett, azaz szakadt az eső (Döme). Így alkalmam nyílt Almádi vasútállomásának restijét részletesebben is megismerni. Érdekes volt, hogy minden előrejelzés, újság, Wap azt jósolta Veszprém megyére, hogy "jelentéktelen csapadék, felhők közötti napsütés lesz", ehelyett jelentős csapadék és ború. Kérem szépen, nem mindegy mit mondunk!
  11 óra környékén tudtam elindulni csak, hogy valamit be tudjak járni az aznapi etapomból. Világosan látszott, hogy nem tudok Almádi-Kenese-Berhida-Várpalota-Csesznek irányába elmenni, így a legegyszerűbb utat választottam: Almádi-Veszprém-Zirc. A táv nem volt túl nagy, de ennek ellenére szintben és látnivalóban igen gazdag volt.
  Rögtön az első látnivaló a településhez tartozó Vörösberényen találtam meg (hozzáteszem, hogy látnivalók igen kis hányada az, amit nem tervszerűen, előre elhatározottan keresek föl). Elsőnek az 1748-ban, barokk stílusban fölépült Plébániatemplomot próbáltam megnézni, de senkit nem találtam, így kénytelen voltam beérni a kívülről való szemlélődés lehetőségét. A Döme eközben ismét szemetelni kezdett. Így tovább haladtam a szomszédos dombon álló egykori katolikus, ma református műemléktemplom felé.
  Szerencsém volt (általában a reformátius templomok meglátogatása sokkal egyszerűbb, mint pl. a katolikus templomoké): a kulcsot a tisztelendő-aszzonytól megkaptam. A templom eredetileg románkori egyhajós, falusi, egyenes záródású templom volt, melyet a XII.szd-ban D felé kibővítnek, így két szentélye keletkezett. A régebbit használták továbbra is szentélynek, míg az újat kápolnának. A torony (nem a mai) az épület Ny-i felén állt, egy szélességű volt az eredeti templom szélességével. A gótika idejében kisebb változtatások lesznek csupán: a D-i homlokzatba nagyobb ablakokat vésnek, lebontják az eredeti tornyot és a Ny-i fal elé állítanak egy újat. A szentélyt bővítik a hajó felé, de kettős tagolását meghagyják. Következő - immár negyedik építési ciklusban - rengeteget változott a tulajdonos egyház: hol református, hol katolikus kézben volt. Ez idő tájt épült a templom K-i oldalára (igen szokatlan hely) egy barokk sekrestye, melyet a reformátusok később elbontottak (nyomai a talajszinten láthatók). Utolsó építési ciklus a XVIII.szd-ban történt, ekkor csehsüveges boltozatot alakítottak ki é egy csarnokká formálták az egész templomot (református vallás előírásai szerint). Megszüntették a kettős szentélyt is, és jó egy méterrel süllyesztették le a padlószintet a tér nagyobbítása érdekében. Kerítőfala is ekkor épült. Jelenleg a templom állapota kritikus, istentiszteletet már nem tartanak benne.
  Utamat egyből egy erős 10%-os emelkedő nehezítette, ahogy Szentkirályszabadja felé tartottam. Itt megkíséreltem a ref. templom érdekes belső stukkódíszítését próbáltam megnézni, nem nagy sikerrel. Érdeklődésem oka a magyar címer volt, melyből hiányzik a kettős kereszt, hisz reformátusok ezt a jelképet nem használják. Katolikus temploma itt is román-kori.
  A csapadékos idő miatt az út is vizes volt, így úgy határoztam, hogy félreteszem előítéleteimet - melyek tapasztalatokból eredőek - és a biciglijárdán (nem elírás, ez az állatunk minősítési fokozat legalja) próbálok Veszprémig eljutni. Csak azt nem értem miért kell ennek így kacsáznia, miközben a mellette lévő út nyílegyenes? Veszprémben viszont egyből lejöttem az első adandó alkalommal, mert minden keresztező útnál ugratni kell a padkáról le és felhajtásnál, s csomaggal ez igazából nem nagyon megy nekem. Kis városi tekerésem során csak egy baromagyúval találkoztam, akinek Suzukijában ülve kevés volt az egy és 2/3-ad sáv, és vadul integetve dudált, bár milyen alternatívát próbált magyarázni azt nem értettem, hiszen az ablakot nem tekerte le.
  A vár volt az első a látnivalóim listáján, így aztán egyből a kilátó felé vettem utamat. Sajnos rettentően párás volt a levegő így csak halványan látszott a Bakony vonulatai, méregfekete felhőkkel fölötte. "És én még ma arra akarok tekerni? Nem vagyok normális!" - gondoltam magamban. Döme ismét eleresztette magát, így fedezékbe kívántam vonulni: sikerült a román alapokon nyugvó (részeit ma is tartalmazó, a Szent György-kápolna felöli oldalon és a D-i falon is rengeteg nyoma van a kornak, de a tornyok alsó része is e korból való) Székesegyházba bejutnom. Egyúttal körülnéztem: ámulatba ejtő bazilika formája, hatalmas csarnoka (főhajója). Külön figyelmet érdemel gótikus szentélye és altemploma is, ahol jó néhány püspök földi maradványai vannak elhelyezve.
  A templom eredetileg a XI-XII.szd-ban épült, majd az 1380-1400-as években gótikus átalakításokat hajtottak végre például a szentélyen. Valószínűsíthető, hogy a török időszakban gyakran megsérülhetett, de ezek mindig kijavításra kerültek. A barokk (XVIII.szd) korban átalakították, de bazilikás szerkezetét megtartotta, tornyai és a hajó ablakai a barokk ideát mutatja. Jelentős átalakításokra került sor az 1907-1910-es esztendőkben. Felismerve régiségét átalakításokat hajtottak végre: neogótikus stílusban épült át a bazilika. Tornyait gótizálták, kereszthajót építette a hosszhajóra, a belső karzatoszlopokat román és gótikus minták szerint átalakították, hol pedig az építő fantáziáját szabadon engedve hozott létre újabb mintákat. A műemléki feltárás során ezeket a részleteket meghagyták. Jelenlegi összehatása a templomnak romanizáló-gótizáló székesegyházat idéző építmény lett.
  Mivel illetékes közelében jártam, így kértem, hogy csináljon jó időt számomra, hogy folytathassam utamat Zirc felé. Kérésem meghallgatásra lelt, s amint kiléptem a templomból már sütött is a nap, igaz hamarosan újrakezdte, de ez már nem volt hosszú idejű, épp, hogy a két híres kápolnát megnézhessem.
  Elsőnek a szomszédos Szent György-kápolnát kerestem föl. Egyszerű rotunda (körtemplom) kialakítása olyan értékes és művészi kialakításokkal van ellátva, hogy az ember nem győz csodálkozni. A X.szd-ban épült rotundát a XIII.szd-ban átépítették (lebontották) és egy nyolcszögletes (oktogonális) kápolnát építettek a helyére. Az új épület átvette korábbi épület titulusát. Érdekesség, hogy a rotunda tájolása más, mint a nyolcszögű kápolna és a székesegyház tájolása (lehetséges, hogy már a magyarok bejövetele előtt megvolt ez az épület?). A kápolna a XVIII.szd-i templombővítés áldozata lett, majd a vártörmeléket szórták rá a későbbiekben. A faragványok egy igen csekély része maradt csak meg, de mindez igen impozáns, így akinek van egy kis fantáziaereje az könnyen elképzelheti teljes pompájában a kápolnát. Mai napig megmaradt a küszöbön az intő felirat: "in limine non sedeto" (kimondva), azaz a küszöbre ne üljetek.
  Második kápolna a tér átellenes sarkában megtalálható Gizella-kápolna. A XIII.szd-ban épült kétszintes kápolna a régi - középkori - püspöki palota része lehetett, melyet az 1760-ban elbontottak és újat építettek helyére. Másik épület az 1741-ben emeletessé átépített nagypréposti palota építésével függ össze a kápolna sorsa. Sajnos az idők során erőteljesen átalított kápolna mára már nem teljes, de a megmaradt részletei még most is impozáns. A boltozat zárókövei mind mesélnek: a bejárat felöl sorra a palmetta (hatszirmú virág), szőlőfürtök, a sárkány, Isten báránya és a szentélyben lévő Isten jobbja motívumok mind meséltek a középkori írástudatlan ember számára. Falfestményei is maradtak ránk: a hajó É-i oldalán az apostolok közül ábrázolnak néhányat.
  Miután megnéztem a vár nevezetesebb emlékeit és tartósan kisütött a nap legurultam a Séd-völgyébe, ahol leginkább az 1240-ben alapított domonkos kolostor és templom romjai (a Margit-romok) érdekeltek. Egyik neve Szent Margit után kapta, aki 10 éves koráig itt nevelkedett. A Szent Katalin templom a török korban pusztult el.
  Ebédem elfogyasztása után nekivágtam a Bakony meghódításának. Kádártáig volt biciglijárda, majd hírtelen nyomaveszett (ahogy szokott). Fokozatosan egyre meredekebb emelkedőkkel kellett megküzdenem a szűk 82-es úton. Eplény településre szinte be kellett mászni, majd tovább másztam fölfele a Bakonyban. Zirc közelében már látni lehetett az apátsági templom két tornyát is, mely örömmel töltött el, hiszen alacsonyabban volt, mint én, de ennek ellenére azért a településen végig emelkedett az út.
  Első látnivalóm a településen egy Árpád-kori templom a fő út mentén, melyről többet nem nagyon tudok - egyenlőre. Következő az apátság temploma volt. Az eredetit III. Béla király alapította 1182-ben a francia cisztercita rend. A török háborúk idején elpusztult, majd 1732-ben rakták le alapkövét. Érdekessége, hogy tornya csupán 1854-re készült el (egy kicsit mintha alacsonyabb is lenne, mint amit a hajó magassága megkívánna). A kolostor épülete a templom D-i oldalához tapad, ma könyvtár és múzeum van benne.
  A templomot folyamatosan restaurálják, már a belső freskók elkészültek, teljes pompájukban ragyognak, a főoltár még javítás alatt áll. Igazából nem szeretem a barokk túldíszítést, de igazság szerint érdemes volt benézni.
  Mielőtt átgurultam volna Kardosrétre a kempingbe, még az arborétum kapujáig elnéztünk, majd a kálváriát kerestem föl, ahol a Kálváriajárás a Bakonyban és a Balaton-felvidéken túramozgalom egyik kérdése is megtalálható volt.
  Sátorállítás és tisztálkodást követően a kemping éttermében vacsiztam, ahol elmondták, hogy az elmúlt héten még nem volt napsütés a környéken, s rendszeresek a záporok, kiadós esőzések. "Na szépen nézek ki!" - gondoltam, "Nekem is jókor kell erre jönnöm!". Este még elgondolkodtam, hogy jól tettem-e, hogy elindultam-e ilyen hírek mellett.